Idézetek Gyűjteménye 4.

Folytatás..

Ezúttal Müller Péter könyveiből hoztam idézeteket, pontosabban az Örömkönyvből, a Szeretetkönyvből, és a Kígyó és keresztből. Olvassátok figyelmesen.

Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet. (Szeretetkönyv)

Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.

De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő. 
(Szeretetkönyv)

Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül! (Örömkönyv)

Pokolban lenni – tanítja Dante – nem azt jelenti, hogy valaki megfizet a bűneiért, hanem azt, hogy nem tud tőlük megszabadulni!
A szenvedés – tanítja saját tapasztalatából a költő – a lekötöttség!
A szabadság hiánya.
A megszabadulásra való képtelenség.  (Örömkönyv)

Az, hogy ezt manapság szégyellni kell, s ráneveljük a gyermekünket, hogy száraz, kietlen szívvel élje le életét, jól mutatja, hogy világunk hadat üzent minden lelki élménynek: a felkavaró örömnek, szeretetnek, boldogságnak. Büszkén újságoljuk, ha kisfiunk olyan „férfias”, hogy lenyeli könnyeit, s nem mutatja érzéseit.

Minél gépszerűbb, annál korszerűbb.  (Örömkönyv)

A magyar „elérzékenyül” jó kifejezés – érzékennyé válunk. Eleven, érző lélekké.  (Örömkönyv)

Nem szívesen mutatjuk könnyeinket, mert ebben a rideg világban a gyengeség jelének vélik. Nem divat manapság. Az érzéketlenség a divat, nem az elérzékenyülés… A mai, korszerű emberhez hozzátartozik, hogy leküzdi a könnyeit. Visszatartja, mint a vizeletét. (Örömkönyv)

 

A szeretetnek az ellentéte ugyanis nem a gyűlölet – hanem a közöny. (Kígyó és kereszt)

Jobb világot csak jobb emberek tudnak teremteni, s ez sohasem működik fordítva. (Kígyó és kereszt)

Olyan, hogy evilág és túlvilág nincs. Egyetlen világ van, csak más és más a rétegenkénti tudatállapota, s ettől a valóság természete is másnak tűnik.
De a víz akkor is víz, ha pára, akkor is, ha folyékony, és akkor is, ha jég.  (Kígyó és kereszt)

Élni nehéz. Ma különösen az. De senki sincs kötelezve arra, hogy ebbe a nehézségbe érzelmileg és gondolatilag belesüppedjen, hogy elvágva magát saját távlataitól, önfényétől és derűjétől, részt vegyen egy olyan szánalmas körtáncban, ahol a jutalmat csakis a pénz és a karrier jelenti. (Kígyó és kereszt)

A lélek világában megszűnik a tér élménye; nincs itt és ott, nincs közel és távol. Abban a másik dimenzióban más szabályok vannak, és a gondolatnak éppolyan valósága van, mint nálunk egy asztalnak vagy egy széknek. A gondolat-akárcsak a lélek-független a tértől, mindaddig, amíg nem korlátozza önmagát. (Kígyó és kereszt)