Idézetek gyűjteménye 2.

            IDÉZETEK             

Folytatás..

"Ez a regény egy válásnak a története. Az egyik jelenetben, amikor a nő már nagyon ki van készülve, elmegy gyónni, és elmondja az összes keservét a papnak.

A pap egy darabig hallgat, majd azt mondja:

- Leányom, te nagy bűnt készülsz elkövetni! Te birtokolni akarsz egy emberi lelket. Ennél nagyobb bűn nincs a világon!"

"Azt mondja még a mózesi parancs is: tiszteld apádat és anyádat! De tessék mondani, lehet parancsra tisztelni

valakit? Szeresd ellenségedet! Lehet parancsra szeretni valakit? Ilyen nincs! Az ember érzelmi élete nem áll akaratlagos szabályozás alatt - csak a viselkedése. Viselkedhetek úgy, mintha szeretném vagy tisztelném."

"Úgy látom, Zsuzsika - mondja a barátnőjének Juditka -, hogy a férjem már nem nagyon érdeklődik irántam.

Más nők érdeklik.

- Tedd féltékennyé!

Vagyis kezdd el manipulálni, kezdj vele egy féltékenységi játszmát, 

majd akkor megbecsül téged! Kell ilyen áron egy kapcsolat?"

"Nem hiszek abban, hogy az élet valódi terheit át lehet ruházni egy másik emberre. 

Az én szorongásomat nem enyhíti az, hogy maga együtt érez velem."

"Legyél az a változás amit látni szeretnél a világban." - Gandhi

"Minden, ami irritál minket másokban,

elvezethet bennünket önmagunk megértéséhez."

 Carl Jung

"Jó az egyedüllét, ha van valaki, akinek időnként elmondhatjuk: jó az egyedüllét." (svájci közmondás)

"Legalább egyszer-egyszer mérjük magunkat azokhoz, akik nálunk betegebbek, nyomorultabbak, akiknek mindenből kevesebb jut, mint nekünk. Gondoljunk még arra is, hogy mi csak a külszínt látjuk, a javakat: az új házat, meg a szép kocsit. Márpedig, ha irigyelt embertársaink rejtett hiányait, bajait, betegségeit, vagy rossz álmait is látnánk, máris hálásabbak volnánk mindazért a jóért, ami nekünk jut. Ha külön-külön lemérnénk minden ember pluszait és mínuszait valami mennyei mérlegen és ismerhetnénk a mérések eredményeit, bizonyára rájönnénk, mekkora egyensúly van ezen a világon."

"Mélylélektani tény, hogy álmainkban mindig halhatatlanok vagyunk. Még megálmodott halálunkat is túléljük, felébredünk, azaz „feltámadunk”. Saját tudattalanunk számára a saját halálunk képtelenség. És miért ne lehetne tudattalanunknak igaza, hiszen ez a pszichénknek jóval nagyobb és idősebb része! Vannak misztériumok, amelyekről pszichénknek ez a része többet tudhat, mint a tudatunk. (C. G. Jung) "

"Én én vagyok. Te pedig te vagy.
Nem azért vagyok ezen a világon, hogy az elvárásaid szerint éljek, 

és te sem azért vagy ezen a világon, hogy az elvárásaim szerint élj.

Te te vagy és én én vagyok.
Ha így egymásra találunk, az csodálatos.
Ha mégsem, akkor nincs mit tennünk."