10 év szivárvány nélkül

 Emlékszem, nem is olyan régen, kb. 10 évvel ezelőtt, a most velem egykorú 22 éves fiatal felnőttekre, úgy néztem rájuk, mintha legalább 40 évesek lennének, úgy gondoltam, a vállaikat sok teher húzza le a mélybe, bölcsebbek, kitartóbbak és megfontoltak. Úgy tekintettem rájuk, mint akik sok dolgot megéltek, féltem tőlük. Arcukról komolyság áradt, sokszor egyetemet végző hallgatókról volt szó, akiknek a tanulmányukhoz szükség volt egy diplomamunkára, amit alapos kutatással kellett elvégezni. Erre szolgáltunk mi, így találkoztam velük. Nem látszott arcukon a kíváncsiság, sem semmilyen pozitív érzelem, mindössze a távolságtartás és a teher, amit mi jelentettünk. Nem érezték jól magukat a közelünkben. Láttam persze, egy-egy elvétett műmosolyt, próbálták a kedvesség maszkját magukra húzni, de én már akkor átláttam rajtuk. Ismerős volt a helyzet, mondhatni jártam már a cipőjükben. 

Miért említettem meg ezt? 

Kevesebb, mint 2 hónap múlva 23 éves leszek. 10 évvel ezelőtt abban az álomban ringattam magam, amiben nem szabadott volna. Hittem, 23 éves koromra mindent elérek, amit szeretnék, amire vágyok. Elégedett és boldog leszek az életemben, szeretni fogok és engem is viszont szeretnek. Körülöttem barátok, akikre számíthatok és ők is hívhatnak, ha baj van. Hittem, eső után szivárvány jön, ami színesebbé teszi az életem. Hittem, én más leszek, mint azok a komor arcú hallgatók, akikkel találkoztam, akikről süt a boldogtalanság, az önbizalomhiány. Mindig is kiváltságosnak éreztem magam, olyan embernek, aki soha nem illett a sorba. Gondolom nem én vagyok az egyedüli, akinek csalódnia kellett. Lassan 23 éves vagyok, az álmaim már csak porszemek, a mindennapi teendőim, porba hulltak, monoton minden. 

- "Majd meglátod kislányom, milyen a nagybetűs élet". - mondták sokszor a nevelőim.

- "Jobb lesz, mert a magam ura leszek, senki nem akar befolyásolni majd, irányítani és megmondani nekem, mit csináljak." - Ha akkor nem szólalok meg, szerintem bölcsebb maradtam volna. Tanulság: Ne igyál a medve bőrére, hallgasd meg az idősebbeket, mert ők több dolgot megéltek mint te. 

Természetesen nem lett igazam. 23 év és még semmit nem valósítottam meg annak érdekében, hogy senki ne befolyásoljon, irányítson és megmondja nekem, mit csináljak. Nem lettem író, költő, sem énekes, sőt annyira tönkrement az önbizalmam, hogy magam előtt sem merek énekelni. Manapság már minden befolyásol, irányít és megmondja, mit csináljak. A tv, az internet, az emberek, a média, a Politikusok, akik a legjobban manipulálnak és irányítják az életünk. Lehetne tenni ezek ellen? Persze, ha nincs sem interneted se telefonod, egy kis szigeten élsz, elzárva, visszavetve a középkorba. Ennél értelmesebb megoldást nem tudok, bocsi.

Szóval, jó álmodni, egészen addig, amíg az álomból rémálom nem lesz, amíg le nem rombol mindent. Ma már az álmok mellett, céljaim vannak, a kettő nem mindig fedi egymást, de a cél egy kisebb dolog, ami eljuttat az álmomig. Ma már mindent megkérdőjelezek, nem bízok senkiben 100%-ig, kételkedek, mert muszáj. 

Kaptok tőlem egy tanácsot, egy tanácsot, amit nekem nem adtak meg. Olyan emberekkel vegyed körül magad, akiknek van céljuk, jövőképük és a traumáik ellenére is tudnak mosolyogni és boldogok, emellett ha kell, igyekeznek a múlt fájdalmait elengedni, nem félnek segítséget kérni, szeretik és teljesen rendben vannak önmagukkal. A pozitív szemléletű emberek azok, akik hosszútávon veled lesznek és segítitek egymást az úton. Nem túlzás ha azt mondom, hogy én meghalnék azokért, akiket szeretek. Bajba kerülnék, és nem bánnám, mert tudom, egy olyan emberért teszem, aki ellenkező esetben, ugyanezt megteszi. Ne add lejjebb annál, mint amennyit megérdemelsz. 

Nem lesztek mindig pozítivak, ahogy te sem leszel mindig az, nekem sem megy folyton. Lesznek rossz napjaitok, olyanok, amikor ki se fogtok mozdulni a nyáron hűs szobából, nem lesz kedvetek emberek között lenni, sem beszélni velük. Lesznek napok, amikor elvesztitek a reményt és fel szeretnétek adni. Megengedhetitek magatoknak, de ne sokáig, bármilyen keserű is az a gombóc a torkotokban és a szűnni nem akaró gyomorgörcs. Menni kell, mert nem tudni mennyi időnk van, én a helyetekben nem pazarolnám. Köszönöm, hogy végigolvastad. 

BarÁTOK 1. rész

    Ebben a posztban a barátokról fogok írni. Számomra a jó barát, az, aki meghallgatja a panaszkodásod, aztán a szemedbe mondja az igazat, amit ő lát külső szemlélőként a te élethelyzetedről, nem hazudik, nem veszi semmibe, amit mondtál, ha már egyszer beavattad, vagy ha nem érdekli, akkor megmondja, hogy "figyelj, ehhez nekem most nincs energiám". Ennyi, Őszinteség, afelé, aki megbízik benned és fontos vagy neki. Nem kezdi el terelni a témát, hogy nézd milyen gyorsan megcsináltam az ajtót, hanem válaszol a hülyeségeidre, ha már elmondtad neki, vagy inkább ne is hagyjon szóhoz jutni. Számomra ez a köztes állapot elég gáz, ha már van egy helyzet, amit nem tudsz megoldani, akkor vagy melléd áll és azt mondja "együtt találunk rá megoldást", vagy megmondja, nem tud segíteni. Az ő problémája a tied és a tied az övé, szövetségesek vagytok, barátok, akik segítik egymást a bajban. Külső szemlélőként tud is mit hozzászólni a dolgokhoz, ha pedig nem, akkor megmondja azt. Rá kellett jönnöm, hogy aki igaz barátom volt, azt ellöktem magamról, akik meg csak hallgatóemberek és nem állnak 100%-osan mellettem, azokat megtartottam. 

    Tisztázzuk. Nem kell megoldjátok helyettem a problémáim, mindössze mondjátok el, mit gondoltok, mit tennétek, vagy mit tettetek adott helyzetben. De ehelyett, ha unjátok, hogy folyton csak a rossz hírt, a panaszkodást hallgatjátok tőlem, akkor nem beszéltek velem. Pedig egy egyszerű mondat mindent meg tud változtatni. Mondom, mire gondolok: "Csajszi, régóta hallgatom, hogy ez a helyzet nem jó neked, miért nem lépsz valamit, ahelyett, hogy panaszkodnál? Nem vagy boldog? Teremtsd meg a feltételeit! Ne engedj azoknak az embereknek, akik csak hatni akarnak az érzelmeidre, közben pedig üres szavakkal ígérnek jobb életet mellettük. Ne legyél naiv, nem leszel egyedül akkor sem, ha ezek az emberek elhagynak, vagy te hagyod el őket! Hozzátesznek valamit a te örömödhöz? Nem? Igen? Gondold végig és ez alapján dönts, és ezután ne hagyd egy pillanatra sem eltántorítani magad!" - Valami ilyesmire gondolok. Ugye, hogy nem is olyan nehéz? Persze ehhez az kellene, hogy az a bizonyos barát törődjön is veled, ne csak néha néha nézzen feléd, ha te nem keresed. 

    Ha ezt olvasod és hasonló van veled is, valamit jól véss az eszedbe: Sok ember van, akikkel régen tökéletes volt a kapcsolatod, akik segítettek és te is segítettél nekik, igaz? Ma mi lett ebből? Bizalmatlanság, elhanyagolás. Épít ez a kapcsolat, vagy rombol? Ha az utóbbi, akkor szerintem nincs min gondolkodni. Engedd el, adj lehetőséget másoknak is, hogy az életedbe lépjenek. Nehéz az elengedés azoknak, akik szinte szeretet nélkül nőttek fel, nekik különösen nehéz, mivel éhezik az odafigyelést a szeretetet, de ha tudatosan, kicsit elhatárolódsz és úgy gondolod végig, akkor rá fogsz jönni ki az, akinek van helye az életedben, és ki az akinek nincs. Lesznek intő jelek, neked pedig az a dolgod, hogy ezt észrevedd. Köszi, hogy végig olvastad. 

Merengő

    Fogalmam sincs, merre visz az utam. Nem tudom merre kellene mennem. Viszont, amint a köd feloszlik, már nem csak lehetőségeket fogok látni, hanem célokat is. Amint leül a csend az asztalhoz, már senki nem beszél, mert mindenki figyel, feszülten, akár egy fontos vizsga előtt, amin nem bukhatsz meg, mert nem próbálkozhatsz újra. Fél siker, ha már látod és tisztában vagy azzal, milyen lehetőségek vesznek körül. Fájó szívvel, de meg kell hozz döntéseket, mert csak így tudsz előre haladni. Nem lesz könnyű, a nehéz döntések sosem azok. De választhatsz. Mi a legfontosabb neked? A boldogságod vagy a kényelmed. A harc vagy a beletörődés? Az életben semmi nem hullik az öledbe csak úgy, ingyen és bérmentve, mert az első dolog, amit megtanultam, az az, hogy mindennek ára van. Ha valami túl könnyen megy, akkor érdemes elkezdeni gyanakodni, mert ebben a világban semmi nem az, aminek látszik. Ha azt hiszed tudsz valami, ne hidd, hogy tudod, merd megkérdőjelezni magad. Merj szembeszegülni mindennel, amit eddig hittél és gondoltál. Változz és fejlődj, ne hagyd magad befolyásolni. A legfontosabb pedig, hogy törődj magaddal, az elméddel, a lelkeddel és a testeddel. Nem szereted magad? Miért nem? Tegyél ellene! Fogadd el azt, aki vagy, mert csak egy életed van.