BarÁTOK 1. rész

    Ebben a posztban a barátokról fogok írni. Számomra a jó barát, az, aki meghallgatja a panaszkodásod, aztán a szemedbe mondja az igazat, amit ő lát külső szemlélőként a te élethelyzetedről, nem hazudik, nem veszi semmibe, amit mondtál, ha már egyszer beavattad, vagy ha nem érdekli, akkor megmondja, hogy "figyelj, ehhez nekem most nincs energiám". Ennyi, Őszinteség, afelé, aki megbízik benned és fontos vagy neki. Nem kezdi el terelni a témát, hogy nézd milyen gyorsan megcsináltam az ajtót, hanem válaszol a hülyeségeidre, ha már elmondtad neki, vagy inkább ne is hagyjon szóhoz jutni. Számomra ez a köztes állapot elég gáz, ha már van egy helyzet, amit nem tudsz megoldani, akkor vagy melléd áll és azt mondja "együtt találunk rá megoldást", vagy megmondja, nem tud segíteni. Az ő problémája a tied és a tied az övé, szövetségesek vagytok, barátok, akik segítik egymást a bajban. Külső szemlélőként tud is mit hozzászólni a dolgokhoz, ha pedig nem, akkor megmondja azt. Rá kellett jönnöm, hogy aki igaz barátom volt, azt ellöktem magamról, akik meg csak hallgatóemberek és nem állnak 100%-osan mellettem, azokat megtartottam. 

    Tisztázzuk. Nem kell megoldjátok helyettem a problémáim, mindössze mondjátok el, mit gondoltok, mit tennétek, vagy mit tettetek adott helyzetben. De ehelyett, ha unjátok, hogy folyton csak a rossz hírt, a panaszkodást hallgatjátok tőlem, akkor nem beszéltek velem. Pedig egy egyszerű mondat mindent meg tud változtatni. Mondom, mire gondolok: "Csajszi, régóta hallgatom, hogy ez a helyzet nem jó neked, miért nem lépsz valamit, ahelyett, hogy panaszkodnál? Nem vagy boldog? Teremtsd meg a feltételeit! Ne engedj azoknak az embereknek, akik csak hatni akarnak az érzelmeidre, közben pedig üres szavakkal ígérnek jobb életet mellettük. Ne legyél naiv, nem leszel egyedül akkor sem, ha ezek az emberek elhagynak, vagy te hagyod el őket! Hozzátesznek valamit a te örömödhöz? Nem? Igen? Gondold végig és ez alapján dönts, és ezután ne hagyd egy pillanatra sem eltántorítani magad!" - Valami ilyesmire gondolok. Ugye, hogy nem is olyan nehéz? Persze ehhez az kellene, hogy az a bizonyos barát törődjön is veled, ne csak néha néha nézzen feléd, ha te nem keresed. 

    Ha ezt olvasod és hasonló van veled is, valamit jól véss az eszedbe: Sok ember van, akikkel régen tökéletes volt a kapcsolatod, akik segítettek és te is segítettél nekik, igaz? Ma mi lett ebből? Bizalmatlanság, elhanyagolás. Épít ez a kapcsolat, vagy rombol? Ha az utóbbi, akkor szerintem nincs min gondolkodni. Engedd el, adj lehetőséget másoknak is, hogy az életedbe lépjenek. Nehéz az elengedés azoknak, akik szinte szeretet nélkül nőttek fel, nekik különösen nehéz, mivel éhezik az odafigyelést a szeretetet, de ha tudatosan, kicsit elhatárolódsz és úgy gondolod végig, akkor rá fogsz jönni ki az, akinek van helye az életedben, és ki az akinek nincs. Lesznek intő jelek, neked pedig az a dolgod, hogy ezt észrevedd. Köszi, hogy végig olvastad.