Merengő 2.

 

Sokan közületek azt hiszik helyes döntést hozni könnyű. A helyes döntések viszont nehezek. Azokról az elhatározásokról beszélek, amik hosszabb távon fejtik ki hatásuk. Eleinte csak a könnyeiden keresztül tekintgetsz néha a kötelességeid felé, túlélőüzemmódban, mert erőd kifogyott, meg aztán a tanács az, éld meg az érzéseid, gondolataid, gyászolj. Könnyebb lesz, persze, vigasztalnak ezzel a nevetségesen konvencionális igazsággal. Talán amikor később ezt az írást visszaolvasom, nosztalgiával gondolok rá. Esetleg még büszke is leszek magamra. Legyintek egyet, s régi barátként köszöntöm az egyedüllétet. Most viszont szenvedek és az ígéretes jövő, ami örömökben gazdag lesz, sem vigasztal, s a tudat sem, hogy a hatalmi játszmák és alá-fölé rendeltségi viszony karmai közül kikerültem, mert ki tudja így van-e. Most csak azt tudom, mennyire fáj, mennyi emlék van, amit beleöntenék a merengőbe, s ott is hagynék. Két tűz közé kerültem, elmémben ambivalens érzések és gondolatok tömkelege kering, amivel tudom, küzdelmem hiábavaló, mert ezt a csatát önmagam ellen vívom, így sosem nyerhetek. Az elfogadással, viszont, azt is be kellene valljam, hogy félek a tulajdon kezembe venni az életem irányítását, hogy bármi lesz, mostantól meg kell küzdenem a biztonság édes illúziójáért, míg megteremtem a valódit. Remélem nem lesz túl késő. Utószónak egy bölcs tanáccsal kívánnék szép estét. Ha nem tudsz mondani semmi, ne mondj semmit. Nem a szavaid kellenek, hanem az érzelmi támogatásod, mert mikor lyukak vannak a pajzson, akkor jobb, ha szerzel egy másikat, ahelyett, hogy elkezdenéd befoltozni. S mielőtt sokan azt hinnétek, levenni ily vészterhes időkben okos dolog, nem ajánlom, kivéve, ha te szeretnél lenni az új fegyvertelen katona.

Idézetek Gyűjteménye 4.

Folytatás..

Ezúttal Müller Péter könyveiből hoztam idézeteket, pontosabban az Örömkönyvből, a Szeretetkönyvből, és a Kígyó és keresztből. Olvassátok figyelmesen.

Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet. (Szeretetkönyv)

Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.

De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő. 
(Szeretetkönyv)

Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül! (Örömkönyv)

Pokolban lenni – tanítja Dante – nem azt jelenti, hogy valaki megfizet a bűneiért, hanem azt, hogy nem tud tőlük megszabadulni!
A szenvedés – tanítja saját tapasztalatából a költő – a lekötöttség!
A szabadság hiánya.
A megszabadulásra való képtelenség.  (Örömkönyv)

Az, hogy ezt manapság szégyellni kell, s ráneveljük a gyermekünket, hogy száraz, kietlen szívvel élje le életét, jól mutatja, hogy világunk hadat üzent minden lelki élménynek: a felkavaró örömnek, szeretetnek, boldogságnak. Büszkén újságoljuk, ha kisfiunk olyan „férfias”, hogy lenyeli könnyeit, s nem mutatja érzéseit.

Minél gépszerűbb, annál korszerűbb.  (Örömkönyv)

A magyar „elérzékenyül” jó kifejezés – érzékennyé válunk. Eleven, érző lélekké.  (Örömkönyv)

Nem szívesen mutatjuk könnyeinket, mert ebben a rideg világban a gyengeség jelének vélik. Nem divat manapság. Az érzéketlenség a divat, nem az elérzékenyülés… A mai, korszerű emberhez hozzátartozik, hogy leküzdi a könnyeit. Visszatartja, mint a vizeletét. (Örömkönyv)

 

A szeretetnek az ellentéte ugyanis nem a gyűlölet – hanem a közöny. (Kígyó és kereszt)

Jobb világot csak jobb emberek tudnak teremteni, s ez sohasem működik fordítva. (Kígyó és kereszt)

Olyan, hogy evilág és túlvilág nincs. Egyetlen világ van, csak más és más a rétegenkénti tudatállapota, s ettől a valóság természete is másnak tűnik.
De a víz akkor is víz, ha pára, akkor is, ha folyékony, és akkor is, ha jég.  (Kígyó és kereszt)

Élni nehéz. Ma különösen az. De senki sincs kötelezve arra, hogy ebbe a nehézségbe érzelmileg és gondolatilag belesüppedjen, hogy elvágva magát saját távlataitól, önfényétől és derűjétől, részt vegyen egy olyan szánalmas körtáncban, ahol a jutalmat csakis a pénz és a karrier jelenti. (Kígyó és kereszt)

A lélek világában megszűnik a tér élménye; nincs itt és ott, nincs közel és távol. Abban a másik dimenzióban más szabályok vannak, és a gondolatnak éppolyan valósága van, mint nálunk egy asztalnak vagy egy széknek. A gondolat-akárcsak a lélek-független a tértől, mindaddig, amíg nem korlátozza önmagát. (Kígyó és kereszt)

Idézetek gyűjteménye 3.

Folytatás..

"- Te roppant büszke vagy az intellingenciádra - szólt a mester az egyik tanítványhoz.

  - Olyan vagy, mint az az elítélt, aki büszke a börtöncellájának nagyságára." 

" [...] mielőtt környzetünk teremtői leszünk, már a teremtményei vagyunk." (Dr. Máté Gábor)

" Az autó megélhető úgy is, mint a személyiség kiterjesztése. Segítségével gyorsabbá, függetlenebbé, erősebbé lehet válni. Másfelől félelmet kelhet az, ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja "uralni a járművet", nem tud élni az önállóság lehetőségeivel. Az autóvezetés eltávolodást is jelent, nemcsak fizikai, hanem lélektani értelemben is, például a szülőktől vagy a vezetni tudó partnertől. Különösen figyelemre méltó az autóvezetéstől való félelem megjelenése akkor, ha a származási családban vagy a partnerkapcsolatban az autóvezetés valakinek a kiváltsága. Ilyen esetben ugyancsak érdemes feltenni azt a kérdést magunknak, hogy vajon szabad-e nekünk függetlenedni tőle, illetve egyenrangúvá válni vele?" (Dr. Máté Gábor)

"[...] az ember fajelhagyó lett - lévén az egyetlen a földön, amely folyamatosan megtagadja saját fajának veleszületett, a fejlődés során nélkülözhetetlen szükségleteit." (Dr. Máté Gábor)

"Kultúránkban - mondta - tulajdonképpen kidobjuk a fészekből a fiókákat. Megszabadulunk a gyerekekben rejlő lehetőségek kibontását, a rendszereik szabályos kialakulását segítő összetevők legtöbbjétől. Ezt nevezem fészekvesztésnek." (Dr. Máté Gábor)

Feldmár András idézetek

"Csak akkor tudunk alvajárók maradni, ha azt hisszük nincs semmi baj." (Feldmár András)

" [...] minden olyan családban, ahol a férfi veri a nőt, az mindig azért van, mert a férfi hülye. Nem pedig beteg. A probléma az, hogy ha azt hiszed, beteg, akkor várod, hogy meggyógyuljon, ahelyett hogy menekülnél." (Feldmár András)

" […] fontosabb őszintének lenni, mint jónak. És ebből a szempontból nagyon elrontottak minket. Mert a szüleinknek fontosabb volt, hogy jók legyünk, mintsem őszinték." (Feldmár András)

" A trauma meghatározása az, hogy nem tudsz menekülni, és olyan élményeid vannak, amiket nem te választottál." (Feldmár András)

"[…] az ilyen traumát az ember úgy próbálja kiheverni, hogy megismétli. […] Megismételjük az eredeti traumát, teljesen tudat alatt. Nem is tudjuk, mit csinálunk. Alva járunk." (Feldmár András)

"Szerintem minden traumából, ami nem öl meg, ki lehet gyógyulni." (Feldmár András)

"Minél kisebb egy gyerek, amikor bántják, annál dühösebb lesz a környezetére később." (Feldmár András)

"A szeretetnek az igazi jele az, hogy aki tényleg szeret, az soha nem tud megállni, mert mindig lehet jobban szeretni. Ez nem fehér vagy fekete. Aki ül a babérjain, és azt mondja, hogy ő szeret, abban nem lehet megbízni. Akiket ismerek, és a szívük nyitott, és tényleg tudnak másokat szeretni, azok soha nem érzik, hogy eleget szerettek."  (Feldmár András)

"Nagyon gyakran előfordul azokkal, akiket szexuálisan használtak gyerekkorukban, hogy amikor már felnőttként szexelni akarnak, valami történik a szexben, és már nincsenek is a testükben. És a legtöbb férfi észre sem veszi, hogy nincs otthon senki. Ez tehát egyfajta eszméletlenség, alvajárás, fuga állapot." (Feldmár András)

"Nagyon rugalmasak vagyunk, és ha végre rátalálunk egy olyan környezetre, ami táplál és szeret minket, akkor egy bizonyos idő után elfelejtjük a gonoszt." (Feldmár András)

"Fel kell ismerni a pillanatot, mikor játszol, és mikor vagy önmagad, és gyakorolni kell a bátorságot. Mert ha eddig úgy éltél, hogy eljátszottál mindent, amit mások akartak, akkor mélyen azt hiszed, hogy ha nem tennéd, egyedül maradnál. De meg kell reszkírozni. Senki nem tudja megígérni neked, hogy nem hagynak ott, ha valódi leszel. De a gyakorlást kezdheted a könnyű dolgokkal: ha pisilni kell, akkor pisilj, ha kakálni kell, kakálj! Ha nem vagy éhes, ne egyél, ha nem vagy álmos, ne menj aludni. A nyilvánvaló vágyakkal kell kezdeni, amiket el lehet kapni. Ha odafigyelsz, akkor megdöbbentő, hányszor eszel, amikor nem vagy éhes, és hányszor nem eszel, amikor éhes vagy." (Feldmár András)

"Annyira ijesztő rájönni, hogy senki sem tud semmit, hogy örülünk, ha valaki eljátssza, hogy ő tudja. Akkor nekem nem kell tudni semmit, majd a felnőtt tudja, majd a pszichiáter tudja, majd a professzor tudja, majd a tanár tudja. Szóval könnyen el lehet felejteni, hogy mit akarok én." (Feldmár András)

"A beszélgetés azon múlik, megengedjük-e egymásnak, hogy ketten legyünk. Lehetetlenné válik a beszélgetés, ha az egyik úgy néz a másikra, mintha az önmaga selejtes változata lenne. Ez abban a pillanatban megtörténik, amikor elveszítem a kíváncsiságomat, amikor nem tisztelem a másikat." (Feldmár András)

"Az emberi gonoszság az, hogy abban a pillanatban, amint észreveszünk egy különbséget, máris megkérdezzük, melyik a jobb és melyik a rosszabb. Ez hülyeség." (Feldmár András)

" És hát mi a valóság egyáltalán? Talán úgy lehet mondani: az, ahol konszenzus van." 

(Feldmár András)

"Miért tettem rosszat? Ha nem tettem volna, nem kellene hazudni. Az igazi szeretet az lenne, hogy nem teszek neked rosszat. Másodlagos szeretet az, hogy ha rosszat teszek neked, akkor nem mondom el. Persze az is lehetne elsődleges szeretet a részedről, hogy egyáltalán nem kell veled tapintatosnak lennem, mert nem sértődsz meg, és tényleg elfogadsz engem úgy, ahogy vagyok, minden változásommal együtt. Nem haragszol, nem hagysz el akkor sem, ha olyasmit csinálok, ami neked nem öröm. Szerethetsz így, és akkor biztosan nem fogok hazudni neked. Ez is lehetséges. Ez lenne az ideális." (Feldmár András)

"Aki bánt, azzal többé nem akarsz nyíltan beszélni. Amikor valaki büntet, dühös lesz vagy megszégyenít azért, amit mondasz, soha többé nem akarod neki megmutatni magad. Attól fogva az ember bújkál." (Feldmár András)

Köszönöm, hogy végigolvastad, egyelőre ennyi.